FMM a football világa
FMM itt minden kérdésre választ kapsz és mindent megtudhatsz a fociról!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Története [szerkesztés]
A Bajnokok Ligája elődje, a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult világhódító útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját, amely során minden évben eldől, melyik csapat a legjobb a legjobbak között. A megtiszteltetésen kívül a győzelem nem kevés pénzjutalommal is jár. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel a Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra.
Az első döntőt a Barthezzel, Völlerrel, Desailly-jal, valamint Deschamps-pal felálló Marseille nyerte, a döntőben felűlmúlva az akkori rettegett AC Milan csapatát. Nem kis meglepetésre 1993. május 26-án, a müncheni Olimpiai stadionban a franciák diadalmaskodtak 1–0 arányban.
A második szezon az AC Milan főszereplésével folytatódott. Az olasz csapat szó szerint végigrohant Európa legjobb csapatain. A előző évben a Marseille csapatával BL-t nyerő Desailly átigazolásával igencsak jól jártak, hiszen a francia szerezte meg a negyedik gólt és ezzel szúrta bele a végső tőrt a Barcelona játékosaiba. Az athéni döntő végül 4–0-s Milan fölénnyel ért véget.
A harmadik évad az előző évek döntőihez hasonlóan a Fabio Capello által vezetett AC Milan főszereplésével zajlott. Ám nem sikerült a címvédés az olaszok számára, ugyanis a döntőben beigazolódott, amit a csoportkörök során már sejteni lehetett, az Ajax lett a BL győztes. Annak ellenére, hogy a holland éllovas csapat az egész sorozat alatt mennyire magabiztos teljesítményt nyújtott, a döntő csupán egy hajszálon múlott. Az egyetlen, a győztes gólt mindössze a 84. percben szerezte meg a csereként beállt Kluivert.
A negyedik BL ismét olasz győzelmet hozott, ám ezúttal a Milan még a csoportkörökig sem jutott el. Sokáig úgy tűnt, az Ajaxnak sikerül a címvédés, de a döntő fordulatot hozott. A 40. percig a Juventus vezette a mérkőzést, de a hollandoknak sikerült egyenlíteni. Végül a tizenegyes párbaj a zebrák 2–4-es győzelmét hozta meg.
Az ötödik szezonban már az elődöntőben megismétlődött a tavalyi döntő párosítása, amiből ismét a Juventus csapata kerekedett felül végül 6–2-es összesítéssel. Ám a finálé nem az ő szerencséjüket hozta, mivel a másik ágon döntős Dortmund csapata 3–1-re legyőzte az akkori címvédő olaszokat. A mérkőzést Puhl Sándor vezette.
A hatodik kiírásban megismétlődhetett volna ismét a német-olasz párharc, de a dortmundiakat végül a spanyol Real Madrid csapata kiejtette. A fináléban a Juventus ismét csak az ezüstéremnek "örülhetett", a királyiak győztes gólját a montenegrói Mijatović szerezte.
A hetedik szezon döntője volt az egyik legdrámaibb finálé. A Manchester United 90 percig 1–0-s vesztésre állt a német Bayern München csapata ellen, ám ekkor előbb Sheringham egyenlített a 91. percben, majd Solskjær a hosszabbítás 3. percében megszerezte a győztes találatot, amivel az angolok akkori második címüket szerezték meg.
A nyolcadik BL szezonra az ezredfordulón került sor. Európát ekkor egyértelműen a spanyol klubok uralták, mivel az elődöntő 4 csapatából 3 az Ibériai-félszigetről való volt. A spanyol házi döntőt végül a Real Madrid csapata nyerte. Ez volt akkor a 8. elsőségük.
A kupasorozat kilencedik évében a Bayern München tett arról, hogy ne folytatódjon tovább a "spanyol uralom". A fináléban csak tizenegyesből tudtak betalálni a csapatok. A rendes játékidőben 1-1 értékesített büntető volt, ami után a végső győzelmet is ilyen módon döntötték el. A bajorok végül 5–4-re múlták felül a Valenciát.
A tizedik évadban már senki se tudta megállítani a 9. győzelmére hajtó madridiakat (mellesleg a negyeddöntőben ismét összetalálkoztak a Bayernel, valamint az elődöntőben a rivális Barcelonával). Ismét német-spanyol döntőt rendeztek, de ezúttal a Leverkusen képviselte a németeket.
A tizenegyedik kiírásban már az olasz csapatok domináltak. A kupát végül az AC Milan csapata nyerte a döntőben 0–0-s eredmény után végül tizenegyesekkel 3–2-re felülmúlva a Juventust.
A tizenkettedik idényben igazi csillaghullás volt. Már a legjobb 16 csapat között kiestek olyan csapatok mint az előző évi döntős Juventus, a 3 éve győztes Bayern München valamint a Manchester United. A nyolcaddöntőben is voltak meglepetések. Kiesett a címvédő AC Milan (4–1-es hazai győzelem után idegenben 4–0-ra alulmaradtak a Deportivo ellen), a remeklő - akkori kétszeres francia bajnok - Lyon, a kupahalmozó Real Madrid valamint a londoni párharcban alulmaradó Arsenal. A kupát végül a José Mourinho vezette portugál FC Porto csapata nyerte.
A tizenharmadik szezon fináléja ismét drámaira sikeredett. Az isztambuli döntő első félidejét az AC Milan csapata 3–0-s előnnyel abszolválta, majd a második félidőben rövid 9 perc alatt ledolgozta hátrányát a Liverpool és végül tizenegyespárbajban 3–2-re győzni tudott.
A tizennegyedik BL szezonban úgy tűnt az Arsenal fiatal kerete beérik egy európai kupasikerre. Ám az utolsó mérkőzésen 1–0-s hátrányból 2–1-re fordítva végül a Barcelona csapata diadalmaskodott.
A tizenötödik évad "angol uralmat" hozott. Viszont a kupát végül egy olasz csapat hódította el. A két évvel ezelőtti döntő megismétlését most az AC Milan csapata hozta sikeresen így megszerezvén 7. európai elsőségüket.
A tizenhatodik kiírásban folytatódott az angolok dominanciája, és a végső győztes is a szigetországból került ki. Az ekkor triplázni tudó Manchester United végül büntetőkkel (6-5) győzte le szintén angol vetélytársát a Chelseat.
A tizenhetedik szezonban majdnem megismétlődött a tavalyi finálé, ám a 2007-es szezonhoz hasonlóan 3 angol klub mellett a 4. nem angol csapat, nevezetesen a Barcelona jutott fel a csúcsra, a klub történetében immár harmadszor.
A tizennyolcadik szezonban öt év után a döntőben nem szerepel angol klubcsapat, a döntőben a Bayern München-t 2-0 arányban legyőzte az Internazionale, ez a klub történetének harmadik Bajnokok Ligája győzelme.
A tizenkilencedik szezonban megismétlődött a két évvel ezelőtti összecsapás,de a Manchester tudott lőni egy gólt. A Barcelona megszerezte negyedik címét.
Lebonyolítása [szerkesztés]
A Bajnokok Ligája minden évben selejtezőkörökkel kezdődik, melyekből összesen négy kört rendeznek (bár a negyediket hivatalosan play-offnak, „rájátszásnak” hívják). A harmadik selejtezőkör vesztesei az Európa-liga rájátszásában folytathatják, a rájátszás vesztesei az Európa-liga csoportkörében. A klubcsapatok attól függően kerülnek be a selejtezőkörök valamelyikébe, hogy az UEFA-együttható alapján az adott ország bajnoksága hányadik helyen áll (megj.: az együttható az ország klubcsapatainak sikereitől függ). A 2009/2010-es kiírásban Michel Platini UEFA-elnök javaslatára a selejtezőkben elkülönítették a „bajnokok ágát” és a „nem bajnokok ágát”, ezzel törekedve a kisebb országok esélyeinek növelésére.
A selejtezőkből 10 csapat (5 bajnok és 5 nem bajnok) kvalifikálhatja magát a csoportkörbe, ahova további 22 csapat az előző évi bajnokságban elfoglalt helyezésétől függően automatikusan bekerült. A csoportkörben nyolc négy csapatból álló csoportra osztják fel a résztvevőket. Feltétel, hogy az első négy csoportba (ún. piros csoportok) valamint az utolsó négy csoportba (ún. kék csoportok) egy adott országból (négy klub esetén) bejutott csapatok számának aránya 2:2 (vagy három csapat esetén 2:1) kell, hogy legyen. Ezt a feltételt a TV-közvetítések miatt rendelte el az UEFA. A csoportkörök során hat fordulót rendeznek, melyek alatt egy csoporton belül mindegyik csapat kétszer játszik mindegyikkel, egyszer otthon egyszer pedig idegenben.
A csoportok első két helyezettje jut tovább a legjobb 16 közé, vagyis a nyolcaddöntőben, a csoportharmadikok pedig az Európa-ligában folytathatják. A nyolcaddöntőben feltétel, hogy egy országból két csapat nem találkozhat egymással, valamint a csapatok nem kaphatnak olyan ellenfelet, amely a saját csoportjában vele megegyező pozícióban végzett (tehát első elsőt, második másodikat), továbbá az azonos csoportból továbbjutókat sem sorsolhatják össze. (megj.: A negyeddöntőben, és utána már nem érvényesek ezek a szabályok.) A legjobb 16 között minden csapat két mérkőzést játszik (egy ellenféllel). A két találkozó góljai összeadódnak és az a csapat jut tovább a negyeddöntőbe, amelyik több találatot szerzett. Ha két klub egyenlő gólaránnyal áll a két lejátszott mérkőzés után, akkor az idegenben lőtt (több) gól szabályát alkalmazzák. Viszont ha ez sem dönt, akkor hosszabbítással folytatódik a játék, legvégső esetben pedig 11-esekkel dől el.
A döntő már csak egy mérkőzésből áll, melyet a szezon elején már előre kiírt stadionban játszanak le. Rendes játékidő utáni döntetlen esetén itt is hosszabbítás, majd tizenegyespárbaj dönt.
Döntők [szerkesztés]
Az 1992–93-as szezon előtt Bajnokcsapatok Európa-kupája néven létezett. Lásd: Bajnokcsapatok Európa-kupája#Döntők
